Biztos vagyok benne, hogy nem csak egyedül vagyok úgy azzal, hogy ha bárki fotózni szeretne, hogy inkább jobb, ha lemaradok a képről, mert igazság szerint sosem vagyok magammal elégedett a fotókon és azt kell mondjam, hogy egy-két tényleg jól elkapott képen kívül nem hogy nem szeretem a rólam készült fotókat, hanem egyenesen utálom szinte mindegyiket. Ez lehet hogy nem jó, lehet hogy van mögötte valamilyen trauma vagy elégedetlenség, de igazság szerint csak úgy érzem, hogy minden egyes olyan kép, ami beállított és pózotatott, az mű, így pedig már valójában nem az igazságot mutatja, hanem egy mű világot, ami már nekem nem lehet szép. Persze ezzel is lehet vitatkozni. Azzal egyetértek, hogy a családról kellenek képek és főleg e gyerekek azok, akiknek a fiatal éveit meg kell örökíteni, mert egészen egyszerűen nem tehetjük meg velük, hogy itt a lehetőség a kezünkben, mégsem élünk vele és nem adunk nekik olyan emlékeket később, melyekre ők már nem emlékezhetnek.
Éppen ezért döntöttem én is úgy, hogy bármennyire is nem szeretem, minden évben igyekszem majd valahogyan egy profi családi fotózás keretei között megörökíteni a család aktuális képét, kinézetét, összetételét. Ehhez pedig kaptam egy tökéletes ajánlást az egyik nagyon jó barátnőmtől, hiszen Szalai Balázs valóban egy olyan fotós szakember, aki nem csak tökéleltes képeket készít, hanem azok a képek élnek is, természetesek és szépek, még én is tetszek rajtuk magamnak, ami tényleg nagy szó, mindeközben pedig az ember nagyon is jól érzi magát a fotózás során. Nem tudom, hogy csak számomra jelentett-e ez ekkora nehézséget, vagy mások is vannak így vele, de ha igen, akkor mindenképp keressék fel Szalai Balázs oldalát, a szalaibalazs.hu – t és vegyék fel vele a kapcsolatot, mert ő tényleg tökéletes megoldást tud nyújtani az ilyen problémákra. Tökéletes társ a fotózásban.